A vállalkozások életciklusai

A legkisebb vállalkozás életében is olyan gyorsan eljön az a pillanat, amikor szintet kell lépni, hogy a legtöbb vállalkozó nemhogy felkészülve nincs erre, de egyenesen sokkolva érzi ettől magát.

Még emlékszem, mikor az első számláinkat írtam: gyöngybetűkkel, minden adatra fokozottan odafigyelve, pecsétet milliméter pontossággal oda illesztve, ahova kell, és a végén még egyszer ellenőrizve. Aztán a századiknál már valahogy nem akartak gyöngyformájúak lenni a betűk, a pecsétet csak tessék-lássék módon illesztgettem, és az ellenőrzést is alább adtam. Az ezrediknél pedig már rendesen szidtam mindent és mindenkit, aki kitalálta a számlaadás kötelezettségét. Ez az érzés az online számlázó rendszerek felbukkanásával sem enyhült jelentősen, és mai napig úgy érzem, hogy púp a hátam közepén, ha számlát kell kiállítanom.

KÖNYÖRGÖM, CSINÁLJA MEG VALAKI HELYETTEM! – gondoltam fájdalmas, de néma felkiáltással minden ilyen tevékenység előtt-közben-után.

De mégis ki? Erre alkalmazottat felvenni? Kizárt! Alvállalkozásban kiszervezni? Hátöööö… nem is tudom…

Ott volt a pillanat, amikor muszáj volt növekedni, de ellenálltam neki.

Aztán jött a Minerva Capitoliuma című magazinunk. Annyi, de annyi, de ANNYI munka volt vele, hogy rá kellett döbbennem, ezt egyedül nem bírom. És nem is normális az – gondoltam végig -, hogy már eleve a 0-24 órás vállalkozói tevékenységeimet még további nem egyszerű, és közben időigényes feladatokkal spékelem meg.

Így aztán, 2010. november elején felvettem egy alkalmazottat.

Majd 2010. december közepén – karácsony előtt – el is kellett küldenem.

Életem legostobább döntése volt felvenni valakit, és a legrázósabb helyzet volt elküldeni. Ugyanakkor egyre jó volt: akkor megfogadtam, hogy SOHA TÖBBÉ nem veszek fel alkalmazottat.

Több okból sem:

  • Azért nem fogok fizetni senkinek 8 órát, hogy napi 1-2-t dolgozzon hatékonyan.
  • A járulékos költségek a csillagokat súrolják, mindenki jobban jár, ha azokat nem az államnak adom, hanem inkább annak, aki elvégzi a feladatot, természetesen alvállalkozóként.
  • Eddigi tapasztalatom alapján az alkalmazottak addig lelkesek, amíg be akarják magukat marketingezni valahova. Amint az megtörténik, leáll a lelkesedés, és semmi más nem számít, csak az idő minél kevesebb munkával és felelősséggel való kitöltése.

Mindezeket nemcsak annál az egy szem alkalmazottamnál szűrtem le, mert természetesen ennél sokkal bővebb merítésre tudok alapozni: a számítástechnikai boltunkban összesen 4 alkalmazottunk volt, videóra kellett volna venni a felvétel előtti metakommunikációjukat, meg a felvételük utáni napon árulkodó jeleket. Továbbá 13 évig dolgoztam én is alkalmazottként, szakmai vezetőként, tudom, hogy milyen a hozzáállás: ahol nincsenek szigorúan szabályozott feladatok és folyamatok, ott minden szétfolyik. Márpedig 2 fős vállalkozásnál a lehető legritkább esetben vannak szabályozott folyamatok, így aztán nem csoda, ha már két nap után problémák vannak.

A tanulópénzt megfizettem, elküldtem az alkalmazottamat, jól kisírtam magam, és aztán bambám bámultam bele a nagy ürességbe a következő hetekben. Oké, nincs, aki segítsen… de akkor életem végéig egyedül kell majd dolgoznom???

Nem lehet úgy növekedni, hogy mindent egyedül csinálunk!
Hiszen már tudjuk, hogy az időnk méregdrága, és ha mi, akik személyes tanácsadást százezrekért adunk el a VIP ügyfeleknek (termékpiramis csúcsa), minden szabad pillanatunkban adminisztrációs munkát végzünk, akkor azokban a pillanatokban százezreket dobálunk ki az ablakon!

Mi lesz így velem? – keseregtem.

Kiszervezés kissé okosabban

Aztán megkeresett valaki, hogy éppen munkára lenne szüksége, de nem akar alkalmazott lenni, tudnék-e valami online végezhető tevékenységet adni a kezei alá.

Tudtam! Bár az előbb a számlázás borzalmait ecseteltem, de van a számlázásnál még utálatosabb munka: a linképítés…

Kiszerveztem ezt, meg az oldalam – hosnok.hu – keresőoptimalizálási folyamatait.
Az volt a kikötésem, hogy naponta maximum 2 órát dolgozhat nekem, annyit fizetek ki, és minden nap riportoznia kell.

Ez gyönyörűen működött online is – emailben beszéltük és egyeztettük a dolgokat -, számlát is kaptam, pénz gazdát cserélt, mindenki boldog volt.

Amikor már nem volt szükség erre a munkára, akkor megbeszéltük, hogy vége, majd ha lesz valami, keressük egymást. Nem volt sírásrívás, nem volt napokig tartó körömrágás, mindenki ment a dolgára.

Ennek a megoldásnak az a hátránya, hogy az ilyen munkákra alvállalkozó emberek kevésbé kreatívak, mint a magas minőségen “működő” alkalmazottak. Pontosan elvégzik a munkát, és ennyi. Nem ötletelnek, csak ha valami visszatérő hibával szembesülnek. Nem progresszívek a legtöbb esetben, mert nem az a dolguk.

De ezzel azért még együtt lehet élni, csak tudni kell, hogy ez sem a tökéletes megoldás, de lehet, hogy nincs is olyan.

Minden vállalkozás vállalat akar lenni

A vállalkozások olyanok, mint a gyerekek, vagy a kis cuki macskák. Életük során különböző ciklusokon mennek keresztül, miközben fejlődnek. Ha mégsem fejlődnének, akkor elpusztulnak. Megállás soha nincs és soha nem lehet, mert a megállás egyenes út a romlásba.

A fejlődés által újabb ciklusok jönnek be a képbe, és így válik a vállalkozás, mint az élet, egy örök körforgássá, sőt, egy evolúciós folyamattá.

A vállalkozások evolúciója egy olyan folyamat, amin keresztül nem az él túl, aki az erősebb – mondjuk tőkeerősebb -, hanem az, aki JÓL ALKALMAZKODIK.

De mégis mihez?

Semmire nem vinnénk az életben, ha nem tudnánk már kisgyerekként, hogy az életünknek vannak/lesznek bizonyos előre látható életszakaszai, és mi emberként mindig valamilyen aktuális életkori sajátossággal rendelkezünk (fogunk rendelkezni).

A szüleink „megterveznek és létrehoznak” bennünket, ezt követően egészen kicsi babaként megszületünk, akit ha magára hagynának, néhány óra alatt életveszélybe kerülne; majd cseperedünk, járni, beszélni, írni-olvasni tanulunk, aztán egyszer csak elkezdünk dacoskodni és lázadni, kamaszodunk, és hirtelen felnövünk. Ekkor lépünk ki a nagybetűs életbe, megkezdjük felnőtt életünket, és hosszú éveken keresztül csak érünk, sőt, beérünk. Aztán eljön az a kor, amikor elkezdünk fáradni, egyre kevésbé van erőnk dolgozni, egyre több pihenésre vágyunk, vagyis öregszünk. Aztán, mint mindenkit, bennünket is elér a vég, és elhagyjuk ezt a világot.

Ha mindezeket legalább nagyjából nem tudnánk előre lemodellezni, akkor egyfolytában vakon és süketen élnénk az életünket, és mindig csak olyasmik történnének velünk, amit mások akarnak. A sors ide-oda dobálna minket, hánykolódnánk az élet tengerén, sőt, nagy eséllyel bele is fulladnánk.
Szülőként egész életünkben azt tanítjuk meg a gyerekeinknek folyamatosan, hogy körülbelül mi vár rájuk az életükben, milyen életszakaszok fogják követni egymást. Azért tanítjuk meg ezeket, hogy tudjanak mire támaszkodni, legyen biztos alapjuk.

Ugye, milyen elképzelhetetlen, hogy egy ember úgy élje az életét, hogy fogalma sincs legalább nagy vonalakban, hogy milyen életciklusok és életkori sajátosságok várnak rá a jövőben?

Nos, mégis az a helyzet, hogy bár a vállalkozásokra is igaz az, hogy életciklusonként mások a jellemzőik, mégis nagyon kevés vállalkozó tudja azt, hogy egyáltalán léteznek ezek az életciklusok, ezek a fejlődési és visszafejlődési mechanizmusok.

A legtöbb vállalkozás úgy indul, hogy „durr bele a közepébe, aztán hadd szóljon, ami kifér a csövön, ameddig csak bírjuk, aztán majd lesz valami és majd lesz valahogy”.

Valóban majdcsak lesz valahogy, de hogyan lesz az a valahogy, ha fogalmunk sincs, hogy hogyan lehetne?

A vállalkozások életciklusai ugyanúgy egymásra épülnek, mint az emberi életben, és ezek az életciklusok cégformától és cégmérettől függetlenek. Ugyanilyen életszakaszai vannak a nonprofit szervezeteknek is, és lényegében minden olyan vállalkozásnak is, amik sosem nyernek hivatalos formát.

A vállalkozások életciklusai

A fogantatás

Ez az a kb. 3 hónaptól akár a több évig is elterjedő időszak, amikor a lelkes izgalomtól alig tudsz aludni. Ez az az időszak, amikor megtervezed, hogy mit fogsz csinálni, és a tervedet minden nap felülírod, mert naponta újabb és újabb információk érnek el hozzád.
Ez az az időszak, amikor a vállalkozási ötletet dédelgeted, ízlelgeted, álmodozol, kutatsz, tervezel.

Vannak olyan vállalkozások, amik ebben a fázisban halnak el. Elindul a dolog, de sosem alapítódik meg a cég, nem jön létre a vállalkozás jogilag, nem születik meg, nem jön a világra. Megmarad örökre tervként, ötletként, és azt kell, hogy mondjam, talán a legjobb, ha ebben a fázisban hal el a vállalkozás. Ilyenkor a legfájdalommentesebb, bár a „mi lett volna ha…” kezdetű gondolatok évekig nyomaszthatnak.

Az életciklus legnagyobb kihívása: a racionalitás. Ilyenkor – egyébként mindig, de ekkor legfőképp – az érzelmek dominálnak, és a jövőbeni valóságról csak reményeink vannak, csak bízni tudunk abban, hogy az ötletünk életképes csemete lesz.
Amit ebben a szakaszban megtehetsz a jövendőbeli sikerért:

  • korrekt, akár többször is elvégzett, sőt, folyamatos piackutatás,
  • az erőforrások széles körű gyűjtése (tőke, ismeret, információ, készségek, munkaerő, beszállító, stb.),
  • a vállalkozás konkrét megalapozása, túllépés a puszta álmodozáson az ÜZLETI TERVVEL.

A születés

Létrejön a vállalkozás, megalapítod a céget, vagy regisztrálod magad egyéni vállalkozónak. A gyermek egészséges, de, hogy mi lesz belőle, arról még Nostradamus sem tudna nyilatkozni. A létrehozás-alapítás kb. 2-3 hónapot vesz igénybe, de inkább jellemző a pár hetes időszak.

Az életciklus legnagyobb kihívása: meg kell találni a jó könyvelőt, mert már a vajúdás végén szükség van a tanácsaira, amelyek a következő témákat érintik:

  • ÁFA -mentes legyen-e a cég, vagy ÁFA -körös,
  • Bt-legyen-e, vagy Kft., esetleg egyéni vállalkozás, netán egyéni cég,
  • milyen adózási formát válassz,
  • ki legyen az ügyvezető (EV-nál nincs ilyen)
  • mik lesznek az első hónap adminisztratív feladatai – mert azok lesznek!
  • ügyfélkapu  regisztráció,
  • melyik banknál nyiss bankszámlát (EV használhatja a saját bankszámláját),
  • mennyi a minimum fenntartási költség egy hónapban,
  • hova kell és hogyan bejelenteni a cég létrejöttét – pl. a Posta nem kézbesít levelet a cégnek, ha nincs náluk beregisztrálva,

stb.

A gyermekkor

Ez tulajdonképpen a vállalkozás működésének első 3-5 éve. Vannak vállalkozások, amik szédítő karriert futnak be 1-2 év alatt, ami majdnem olyan veszélyes, mintha a 2 éves gyerekemet kitenném a nagybetűs ÉLET-be, hogy nesze fiam, most már a magad ura vagy.

Nagyon komoly vezetői kompetenciára és komoly menedzseri készségekre van ahhoz szükség, hogy az 1-2 év alatt elért szédítő sikerből ne legyen utána 1-2 év alatt szédítő zuhanás, szóval nyugodtan egyezz ki a 3-5 évvel.

Ebben a korban általában szépen, ütemesen, esetleg egyenletesen fejlődik a vállalkozás, de azért még csetlés-botlások is előfordulnak, hiszen mindenki tanulja a céget, még maga az alapító is. Növekszik a vevők száma, növekszik a bevétel, okos vállalkozásvezető esetében növekszik a profit is, sőt, a piac maga is növekszik – pl. megfelelő, de legfőképp tudatos marketingtevékenységgel.

Az életciklus legnagyobb kihívásai: akár hiszed, akár nem, elérkezett a dolgok megvalósításának ideje. A kis, kezdő cégekben az a jó, hogy gyorsan tudnak reagálni, és ez bennük a rossz is: gyorsan tudnak reagálni. Butaságokat is gyorsabban és könnyebben elkövetnek, az előre kijelölt útról is szempillantás alatt le tudnak térni.  Az álmodozásnak ugyanakkor vége van, lényegében minden erőforrást a célok megvalósítására kell összpontosítani, miközben persze nyitva hagyni a lehetőséget új, friss céloknak is. Izgalmas, és nagyon fárasztó időszak, az idő úgy repül, hogy észre sem veszed.

A fiatal felnőttkor

Ez az a vállalkozási életciklus – a vállalkozás 4.-9. évéig-, amikor már könnyen és gördülékenyen mennek a dolgok. Van bevétel, van profit, és lehet dolgozni a folyamatos fejlődésen. A fiatalos lendület éveken át kitart, de egyre inkább szükség van szabályozottságra, higgadtságra, a stratégia kristályosítására, és a célra tartásra.

Az életciklus legnagyobb kihívásai: a vállalkozónak ekkorra már el kell érnie olyan szintet a vezetésben és az irányításban, amiről annak idején még csak nem is álmodott. Ha nem képes ezt a szintet elérni, akkor VEZETŐT kell felvennie maga mellé, mert az egyre érettebb, egyre összetettebb működés magas szintű vezetői kompetenciákat kíván. Nehéz felismerni és elismerni, ha a vállalkozó, az alapító gátja a fejlődésnek, de muszáj. Nem szégyen az, csak legyen rá megoldás!

Az érett felnőttkor

Ezt szokták a vállalkozás aranykorának is hívni, és hát az lenne a cél, hogy ez a kor sok-sok évig tartson. A vállalkozás ilyenkor már akkor is vállalati minőségben működik, ha alig néhány főt foglalkoztat. Ekkor már vannak szabályozott folyamatok – ezek nélkül nincs aranykor egyébként -, biztonsággal tervezhető a jövő, a vállalkozás alapítóinak már bőven megtérült a rengeteg munka.

Ilyenkor nyújt létbiztonságot a vállalkozás a munkavállalói számára, és úgy egyébként sem egy rossz érzés egy ilyen korban lévő cégnél dolgozni.

Az életciklus legnagyobb kihívásai: Úgy fenntartani ezt a szintet, hogy közben folyamatosan reagálni kell a külvilág változásaira, a piac változásaira, gazdasági folyamatokra. Óhatatlan, hogy szabályozni kell, kőbe kell vésni alapvetéseket, és hierarchiát kell kiépíteni, a zökkenőmentes és hatékony működés érdekében.

Az aranykort gyakran összetévesztik a bőség korával is. Előbbi törvényszerű időrendben következik a fiatal felnőttkor után, utóbbi viszont bármikor előfordulhat a fogantatás kivételével. Nem a bevétel nagysága és profittartalma határozza meg az életciklust.

Az elöregedés kora

Ez az a vállalkozási életciklus, amikor nyilvánvalóan elöregszik a vállalkozás. Időszerűtlenné válhat a terméke/szolgáltatása, túlhaladja a kor, vagy épp az emberek öregszenek el, akik benne-érte dolgoztak valamikor.

Innen még van visszaút: vérfrissítéssel, fiatalok új lendületének bevonásával újjá lehet szervezni a céget a régi alapjain. De lehet, hogy nem érdemes…
Ez egy törvényszerű életciklus, ugyanúgy, mint a többi, nem kell túlságosan kétségbe esni, ha elérkezik, lényeg, hogy fel kell ismerni.

Az életciklus legnagyobb kihívása: eldönteni, hogy átadjuk-e a céget valaki másnak, vagy megszüntetjük, esetleg újjáépítjük úgy, hogy rá se lehessen ismerni. Ki kell menteni a vagyont, és gondoskodni kell az alkalmazottakról is a megszüntetés és az átadás – ami lehet eladás is – esetén, újjászervezéskor pedig új vért kell bevonni, máskülönben nem valósul meg az elképzelés.

Teljesen más célokra van szükség, mint amik addig mozgatták a céget. Talán ezt a legnehezebb belátni és kivitelezni.

Halál

Értelem szerűen ez az, amikor a vállalkozás megszűnik, bezár a bazár.

Tanulságok

A magyar gyakorlat és statisztikák szerint a legtöbb vállalkozás – ezek ugyebár regisztrált események – a gyermekkorban adja be a kulcsot…
Szerintem az ötlet, vagyis a fogantatás szintjén ugyanannyi, vagy ha lehet, akkor még több vállalkozás is hamvába hal, mint amennyiről kimutatást vezetnek.

Miért a vállalkozási-gyermekkor a „legveszélyesebb”?

Azért, mert vállalkozás akkor a legsérülékenyebb:

–          kevés a mozdítható tőke, vagyis likviditási gondok vannak,

–          nem megfelelő a cash flow,

–          nincs kontrolling,

–          ad-hoc történnek a dolgok, hiába az évekig tartó előzetes tervezgetés, sőt, hiába az üzleti terv is,

–          a vállalkozó ekkor szembesül azzal a mérhetetlen bürokráciával, amire addig csak rémálmaiban gondolt, így rengeteg erőforrást elpazarol ügyintézésre, adminisztrációra, sorban állásra, engedélyeztetésre, stb.,

–          nincs igazi vezető: a legtöbb vállalkozás – kb. 80% – önfoglalkoztató céllal jön létre, ami nem rossz dolog, csak onnan továbblépni teljes szemléletmód-váltást igényel, ami a legnehezebb feladat az életben,

–          nincsenek jó munkaerők, mert az lesz felvéve, aki először lesz szimpatikus, és olcsón is elvállalja,

–          nincs tudatos marketing, a vállalkozó azt hiszi, hogy a szakmájában kellene jobbnak lennie, a vevők azért állnának sorban,

–          nincs igazi és megfelelő stratégia, vagy ha mégis, az mindenki előtt rejtve van, még a vállalkozó előtt is.

Plusz probléma még ebben az életciklusban, hogy tőkével sem bank, sem befektető nem akar beszállni, tehát nincs pénz innovációra, fejlesztésekre, sőt, marketingre sem.

A tanulság tehát leginkább az, hogy a gyermekkort kell túlélni úgy, hogy a fogantatás időszakában a vállalkozó nemcsak tervez, hanem TANUL.

Vállalatirányítást, projekttervezést és vezetést, marketinget, értékesítési trükköket, marketinget, pénzügyet, és még egy kis marketinget.

Nem láttam még olyan vállalkozónak az állát felkopni, aki profi volt marketingben.
Tanulni sosem késő, de ha már tervezel, akkor tanulj előre, mint az eminensek!

Miben különböznek a startupok az eddig tárgyaltaktól?

Míg egy hagyományos vállalkozásnál a fogantatási időszak – vagy kihordási időszak – egy megfoghatatlan, szinte csak gondolati szinten létező dolog, addig a STARTUPok – trendi szóval élve – kimaxolják ezt az időszakot.

Van egy ötlet, és a vállalkozás születése előtti időszakban (ami a cég alapítása konkrétan) már elkezdik terjeszteni az „igét”. Felhasználókat toboroznak, letesztelik, hogy érdekli-e a piacot az ötlet, blogolnak, PR-oznak, rendezvényekre járnak, prototípust bütykölnek, és ami a legfőbb: pénzt akarnak szerezni.

De nem eladással, hanem főként befektetők bevonásával, sőt, leginkább kockázati tőkebefektetéssel, ami konyhanyelven annyit tesz, hogy maga a befektető is vállal kockázatot a befektetésével, tehát nem kölcsönt ad, amit garantáltan visszakap majd, hanem úgy teszi be a pénzt, hogy tudatában van: azt el is bukhatja.

A kockázati befektetők szerint 100 ilyen kimaxolt ötletből 3 lesz nagy biznisz. De azt, hogy mi lesz nagy biznisz, azt előre senki nem tudja (mondják ezt ők, de én nem hiszem ezt el nekik :). Nagyon is pontosan tudják, milyen iparágakban, milyen réspiacokon mivel lehet nagyot gurítani, és ha pont rátalálnak arra az ötletre, akkor igen is, dalolva vállalják a kockázatot.)

A hagyományos vállalkozásokba SENKI nem fektet be. Azért, mert az eredeti kiindulási pont az, hogy minden kockázat és minden eredmény a tulajdonosoké, és ahhoz a húsosfazékhoz senkit nem engedünk hozzáférni.

Igen, lépésről-lépésre kell felfelé haladnunk a lépcsőn, és néha pont a pénztőke hiánya miatt visszagurulunk pár emeletet a működésünk során, de akkor is mi vagyunk az urak, senki nem dirigál nekünk.

Tehát a startupok és a hagyományos vállalkozások között alapvetően mentalitásbeli különbség van már a fogantatás időszakában, gyakorlatilag két különböző (persze sok árnyalata van ennek) céllal jönnek létre ezek a vállalkozások (már ha a startupból lesz egyáltalán valami.)

Ugyanakkor: minden kockázati-befektető álma, hogy olyan startupra leljen, ahol az ötlet is jó, és az ötletgazdáknak is van már vállalkozási, értékesítés és marketing tapasztalatuk, mert nem az ötlet fogja sikerre vinni a vállalkozást, hanem a VÁLLALKOZÓ SZELLEMEK. Sőt, legújabban azokat a stratupokat tartják igazán nagyra, amik klasszikus vállalkozói életciklus alapján akarnak működni, apránként építkezni, felelősséget vállalva mindenért, és nem áthárítva azt holmi befektetőkre, üzleti angyalokra.

Gyakorlatilag mára már az a startup a menő, ami NEM is klasszikus startup.

A startup-ok egyébként onnan kapták a nevüket, hogy az első pillanattól a robbanásszerű növekedés – főleg felhasználók, és olyan közösség gyűjtése, akikből potenciális vevők lesznek majd – elérése a céljuk.

Egy hagyományos vállalkozásnak nem az a célja, hogy rögtön az első napon – vegyünk például egy kézműves cukrászdát – 3000 vevő álljon sorban, mert a sokktól le is húzná a rolót a tulajdonos.

Hanem az, hogy szépen, apránként haladjunk előre, a lehető legnagyobb léptekkel, de közben semmi veszélyes ugrást nem kockáztatva.

A startupoknak, ha befektetőket akarnak megnyerni az ügyük mellé, akkor fel kell mutatniuk párszázezer felhasználót nagyon gyorsan, mert üzleti eredménnyel még nem tudnak villogni.

Így aztán az első pillanattól fogva – mármint a profik, mert millió startup közül csak néhány lesz sikeres – a minél több ember elérésén dolgoznak. Ezt nevezik growth hackingnek.

Ha egy startup végül beindul, és megalapítják a céget, akkor lényegében ugyanazokon az életciklusokon fog végigmenni, mint egy magányosan induló, nagyon apránként hírnevet szerző, fokozatosan növekedő, „hagyományos” vállalkozás.

Nos, minek minősül és hol tart a te vállalkozásod?

Vidi Rita

Itt tudsz regisztrálni a Sikeres Vállalkozás Fórumba>>

Rating: 5.0/5. From 1 vote.
Please wait...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Tovább az eszköztárra